Magyar Szent Biblia

Példabeszédek 5

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.


Írja meg véleményét




Hozzászólások