Magyar Szent Biblia

Birák 5

1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!

3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak éneket mondok, &Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.

4 Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: &Megrendült a föld, csepegett az ég, &A föllegek is víztõl áradának.

5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, &Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt.

6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az utak, &És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.

7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, &Mígnem én Debora felkelék, &Felkelék Izráel anyjaként.

8 Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk elõtt; &De paizs, és dárda avagy láttatott-é &A negyvenezereknél az Izráel között?

9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

10 Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szõnyegeken &És a kik gyalog jártok: [mind] énekeljetek!

11 Az íjászok szavával a vízmerítõk között, &Ott beszéljék az Úrnak igazságát, &Az õ faluihoz való igazságit Izráelben. &Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe!

12 Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! &Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

13 Akkor lejött a hõsök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.

14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped közé; &Mákirból jöttek le vezérek, &És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.

15 És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A völgybe rohan követõivel. &[Csak] a Rúben patakjainál &Vannak nagy elhatározások.

16 Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! &Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

17 Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért idõzik hajóinál? &Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, &És Nafthali, a mezõség magaslatain!

19 Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai &Taanaknál, Megiddó vizénél; &[De] egy darab ezüstöt sem vettenek.

20 Az égbõl harczoltak, &A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!

21 A Kison patakja seprette el õket; &Az õs patak, a Kison patakja! &Végy erõt én lelkem!

22 Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

23 Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, &Az Úrnak segélyére vitézei közé.

24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber felesége, &A sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott!

25 [Az] vizet kért, õ tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

26 Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, &És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, &És összetörte, általfúrta halántékát,

27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt, elesett; &A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

28 Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat mögül: &"Miért késik megjõni szekere? &Hol késlekednek kocsijának gördülései?"

29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Õ egyre csak azok szavait ismételgeti:

30 "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két leányt minden férfiúnak; &A festett kelmék zsákmányát Siserának; &Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, &Egy színes kendõt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."

31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelõ nap az õ erejében! &És megnyugovék a föld negyven esztendeig.


Írja meg véleményét




Hozzászólások